2015. május 9., szombat

Írói utószó × köszönetnyilvánítás

Sziasztok, drágáim!
Először is, nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki figyelmesen és türelmesen végigolvasta az egész történetet. Igazi hősök vagytok és nagyon-nagyon szeretlek titeket, még akkor is, ha valaki sosem adott magáról életjelet.
Életemben ez a második alkalom, hogy sikerült befejeznem egy egész blogot, és mivel minden fejezet elején megemlítem, mennyire szerencsés vagyok, hogy itt vagytok nekem, úgy döntöttem, ezúttal sem szeretnék nyálasan zárni. Abból már így is kaptatok eleget.
Szóval, a hálám hatalmas, és magától értetődő... köszönöm!

Pár tény, amit lehet, hogy senki sem tudott:
  • Az eredeti történetben sosem hívtam volna Emilyt Lilynek, a két név két külön személyt takart, de aztán voltam olyan figyelmetlen, hogy közzétettem egy részt, amiben Lilyt Emilynek hívtam... muszáj voltam összemixelni.
  • A blog feléig úgy terveztem, hogy Will vagy Lily, esetleg mind a ketten meghalnak majd a végső összecsapásban.
  • A fent említett verzió FantasyGirl lelkesedése miatt került a szemetesbe, ezt neki köszönjétek.
  • Ezt a blogot sosem szerettem volna megnyitni, mert úgy voltam vele, Cassandra Clare tökéleteset alkotott, hiába próbálnám, nem tudnám megütni az írónő szintjét.
  • Régen sokszor belefutottam Az angyal fülszövegébe és sosem fogott meg annyira, hogy elolvassam a könyvet.
  • Emilyt eredetileg Nina Dobrev "játszotta volna", végül azért lett Crystal Reed, mert találtam róla egy gifet, ahol egy íjat tart a kezében.
  • Az első változatból ki akartam hagyni Cecilyt, Gabrielt és Gideont, mert úgy gondoltam, már eleve sok szereplőt kell összefognom, nem akartam megnehezíteni a dolgomat.
  • Ebben a történetben használtam először az E/3 személyt.
  • Cecilyék felbukkanása is FantasyGirlnek köszönhető, jóllehet talán sosem említettem neki.
  • Sokáig nem tudtam, kik legyenek a gonosztevők, a hibridek kinézete és felbukkanása egy design oldalnak köszönhető, ahol megláttam a tökéletes képet, ami egyébként homokembert ábrázolja a Sleepy Hollow című sorozatból.
  • A blog történései azért kerültek át a XXI. századba, mert mindenáron meg szerettem volna írni Magnus hirdetését, amit Emily a Bűvésztrükk a világhálón c. fejezetben olvashatott.
  • Bár sokan úgy gondolták direkt éleztem ki mindent a részletekre, bevallom, a legtöbb összefüggés a véletlen műve volt. Így például a gonosz, szöszi boszorkánymesterre is csupán a második átolvasásnál bukkantam rá.
  • A blog alapötlete egy kora reggelen született, amikor a tükör előtt állva kifésültem a hajamból a csomókat. Csak álltam és néztem a hülye arcom, amikor elkezdtem mondogatni magamnak: téged ismerlek! Hát igen, Will szólt belőlem aznap.
  • A Phantom Café a legelső blogomból származik. Egy Vámpírnaplók fanfiction volt, amiben így neveztem el az egyik bostoni bárt, ahol a főszereplő lány, Jenny dolgozott.
Pár hihetetlen adat:
  • 72 bejegyzés
  • 53 rendszeres olvasó
  • 21 díj
  • 293 kommentár (amiben a válaszaim is benne vannak)
  • 28. 000+ oldalmegjelenítés

A blog összes fejlécéért hálás köszönet,
mind csodaszépek voltak

Never Say Never csapata

Ever

Vivian J. Walker

Roxana White

Millio puszi,
 ölelés és hatalmas köszönet! 
szerecsendio <3

A Halálmadárnak ezennel
VÉGE.
------------------------------
Hogyan tovább?
Nem nagy titok, hogy időközben olyannyira a szívemhez nőtt ez a történet, hogy szüntelen azon agyaltam, mi lenne, ha két általam imádott mellékszereplőnek is adnék egy saját történetet, amiben méltóképp lezárom a szálaikat. Nem ígérem, hogy mind a kettőt meg fogom írni, az egyik viszont már majdhogynem kőbe van vésve. Teljesen kidolgoztam a vázlatát, blogot is készítettem hozzá... szóval nem hagyom abba. Jem kiharcolta a folytatást. Remélem legalább ilyen lelkesen olvassátok majd az ő történetét is.
Íme, egy kis kedvcsináló:

2 megjegyzés:

  1. Drága szerecsendio!

    Idő hiányában (fránya vizsgák) vagy meghatottságtól nem tudom, de elfogytak a szavaim. Nem is sejtettem, hogy ennyi apró - vagy nem is apró - részletre hatásra volt az én lelkesedésem. Ez mindenesetre nagyon megtisztelő, de igazából mindez, minden a Te érdemed. Ha a karakterek nagy részét nem is, a velük alakuló történetet Te alkottad, és igazán büszke lehetsz magadra. Nekem a kedvenc blogon olvasott történeteim között szerepel ez, és majd egyszer, ha sok időm lesz, szeretném újraolvasni is. Addig is alig város a Jégmadarat, meg a közös történetünk folytatását. Imádlak! <3

    Sok-sok szeretettel: FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes, drága FantasyGirl!
      Tudom, már "régen" befejeztem ezt a történetet, ahogy te is réges-régen megírtad a sorokat, sajnálom is, hogy csak most érek rá válaszolni minderre. Semmi baj, szerintem ez pontosan így van rendjén... a végére mindenkinek elfogynak a szavai, én is így vagyok vele. Örülök, hogy hála ennek a bejegyzésnek, megtudtad, mekkora hatással voltál rám, ha ez eddig nem is volt nyilvánvaló a számodra, pedig azt hittem természetes. Köszönöm szépen, hogy mindig támogattál és támogatsz, hogy a barátnőm vagy, hogy leírtad nekem ezeket a kedves dicséreteket, megmelengették a lelkemet. Nagyon szeretlek <3
      Millio puszi Xx

      Törlés