2013. december 8., vasárnap

Prológus

Sziasztok :)
Tudom, még nincs hétfő, de én már annyira nem bírtam magammal, és annyira meg akartam mutatni nektek ezt a fejezetet, hogy egy kis ráhatás segítségével (Ever drága biztatott, hogy tegyem ki nyugodtan, mert már ő is várja) eldöntöttem, egy nap már nem számít semmit. Még sosem írtam úgy történetet, hogy az nem E/1-ben íródott, így kicsit izgulok is miatta. Remélem azért tetszeni fog nektek és ha találtok benne hibákat, akkor írjátok le nyugodtan, nem harapok. 
Jó olvasást mindenkinek és remélem nem fogok csalódást okozni.
Millio puszi Xx
--------------------------------------------------------------------------------


Prológus
 Lily körül néma csöndességbe burkolózott az egész világ, s az egyetlen zajforrás, mely megütötte füleit, a saját szívének egyenletes, ám gyors dobogása volt. Semmi más. Mellkasa dübörögve mozgott, akár egy szélsebes hullámvasút, mely az egyik pillanatban még fenn, a következőben már lenn folytatta megkezdett körét, aminek egyszer majd vége fog szakadni. Félelem költözött a testébe, s hála csukott szemeinek, azzal sem volt tisztában, hogy hova kerülhetett. A lány orrát megcsapta a füst és a rothadás bűzének gyomorforgató keveréke, miközben életében talán először, remegő lábakkal várta az elkerülhetetlent. Rettegett attól, hogy talán, csak úgy, mint az előbb említett hullámvasút folytonos körforgásának, úgy az ő életének is véget vethet egy felsőbb erő, méghozzá egyik röpke pillanatról a másikra. Tisztában volt a helyzet súlyosságával, ahogy azzal is, hogy amit tett, az megbocsáthatatlan bűnnek számított, mégsem bánta, s ha ama lehetőséggel ajándékozta volna meg az ég, hogy az idő kerekét az ő kedvéért ellentétes irányba forgatta volna, akkor sem cselekedett volna másképp, hisz nem állt szándékában. Egy életet, egy másik életért.
  Halk kopogások minimális zöreje érkezett az irányába, s a lassú, lomha léptek tulajdonosa egyszer csak megállt a háta mögött. Nem vette a fáradtságot arra, hogy kinyissa, szorosan összepréselt szemeit, hiszen azzal is tisztában volt, hogy Magnus Bane, a híres boszorkánymester lénye magasodik személye felé. Már ismerte, akár a rossz pénzt, hiszen a kapcsolatuk visszanyúlik egészen a lány szüleinek haláláig, s annak dátumáig, ami valljuk be, nem tegnap történt.
- Sajnálom, Lily. Én mindent megpróbáltam, de a Klávé túl szűk látókörű - a boszorkánymester hangjában ott lappangott az elkeseredettség, de valamiért a lánynak a reményt is sikerült felfedeznie jellegzetes tónusaiban, így szíve bizakodva várta a fejleményeket. A koszos cella, melynek sarkából már hosszú órákon keresztül a rácsokat bámulta, hirtelen kinyílt, s erre a hangra már kénytelen volt Magnus felé fordulni. - De nem kell félned, volt, aki kiállt melletted, így még nincs minden veszve.
- Nem félek - makacskodott, bár ő maga sem hitt kiejtett szavaiban, hiszen eme rövid, ám annál több hazugságot magában rejtő mondat után még össze is préselte ajkait. Árnyvadászként megtanulta, hogy az élet olyan, akár a pitypang. Amint eljön az ideje, rögtön tova száll a szélben, s már sosem tér vissza, bármennyire is szeretnénk. Talán az én időm most jött el; gondolta magában.
- Hamarosan megtudjuk a végleges ítéletet, szóval megkértek, hogy vigyelek fel. Tudod, képzett Árnyvadász vagy, ha akarod szívesen eljátszom, hogy leütöttél, és akkor még… - Lily egyik kezét Magnus feje elé emelte, oly közel a férfi orrához, hogy érezte annak langyos leheletét, ami csiklandozta bőre egész felületét.
- Nem fogok menekülni. Követnének és nem nyugodnának, amíg meg nem öltek. Hisz te is tudod, hogy megszegtem a törvényt, és nem is akárhogyan – száját fanyar vigyorra húzta, majd megkötözött kezekkel, s leszegett fejjel sétált Magnus háta mögött. Még sosem járt a Csontváros ezen részében, ahol az ősrégi, poros cellák voltak, de most már ezt is kipipálhatta a bakancslistáján. Hurrá! Lábai alatt minduntalan váltakoztak a különféle minták, melyeket mozaikok sokaságával tettek ki az amúgy szürke padlón. Mindegyik egy-egy neves pillanatot ábrázolt a nephilim történelemből, mint például Raziel angyalt, amint leereszkedik az égből, s átnyújtja a Végzet Kelyhét az első Árnyvadásznak, az elsőnek a lány fajtájából.
- És mi lenne, ha mondjuk átváltoztatnálak egy … - csokoládészín szemeit megforgatta tengelye körül, mire Magnus befejezte a további, feleslegesnek titulált ötleteit, melyek mélyen legbelül mosolyra késztették a halálra ítélt lányt, arca mégsem akart vidám vonásokat magára ölteni. Érzelemmentes gúnyáját tökéletes öltözéknek gondolta, és ez ellen nem tehetett senki semmit, nem mintha akartak volna.
- Kérhetek valamit? Amolyan utolsó kívánság vagy mi a szösz – a lány, ujjait tördelve emelte az Alvilágira tekintetét, de az, mintha meg sem hallotta volna kérdését, némán sétált tovább, egészen egy hatalmas, arany mintákkal díszített ajtóig, ami mögött minden bizonnyal a Klávé ülésezhetett. Lily lélegzete ismételten felgyorsult, szíve pedig majd’ kiugrott a helyéről, s bár nem szándékozott elszökni, addig mozdulni sem szeretett volna, amíg Magnus nem ígéri meg, hogy teljesíti a végakaratát. Hisz Will miatt történt ez az egész, vagyis jobban mondva a szerelem miatt, mely cselekvésre késztette. Egy élet, egy másik életért. Ő pedig úgy érezte, hogy meg kell tennie eme drasztikus lépést, melyeknek következményeit kész volt vállalni, bármennyire is megrémítette a halál gondolata. Hisz Ő volt minden, az egyetlen ember, aki számított. – Magnus! – rivallt rá, mire a férfi megadóan felé fordította macskaszerű tekintetét. Az Árnyvadász lány mindig is csodálatosnak találta a boszorkánymester szemeit, melyekben most is el tudott volna veszni, ha nem lett volna előtte egy másik nephil áhított alakja. – Nem avathatod be Willt. Nem mondhatsz neki semmit, azt meg pláne nem, hogyan haltam meg. Mondd neki, hogy egy pillanatig sem féltem és hogy nem tartott tovább egy végzetes másodpercnél. Nem szeretném, hogy bűntudata legyen. Ígérd meg!
- Lily! Fejezd ezt be, még egyáltalán nem biztos, hogy megölnek. Az is lehet, hogy felmentenek – a lány kérlelően bámult Magnusra, a lehető legkiszolgáltatottabban, mint egy halálos beteg, aki már látja a fényt az alagút végén, s akinek épp készülnek felkenni az utolsó kenetet egy őszinte gyónás végeztével. Csakhogy neki nem volt mit megbánnia, hiszen amit tett azt okkal tette. – Rendben, titokban tartom, de nem fogok neki hazudni. Nem mondom azt, hogy csillám pónik vittek át a túlvilágra, egy rózsaszín felhőkből épített kastélyba, ahol te leszel a hercegnő.
- Ez nem vicces, Magnus! – ripakodott rá, hangja pár oktávval feljebb csúszott a skálán, melyen sorba rendeződtek az énekórán tanult ábécé betűi. Ujjait ökölbe szorította, így idegessége igencsak megmutatkozott, amúgy nyugodt lényén.
- Akkor ne hord össze ezt a sok sületlenséget. Még, hogy nem féltél, és nem fájt. Nem hülye, az ég szerelmére. Te pedig nem vagy Isten. Halandó vagy, természetes, hogy félsz – a fiatal Penhallow biztos volt benne, hogy Magnus még koránt sem fejezte be a szentbeszédet, azonban egy hívatlan alak megzavarta érzelmektől túlfűtött eszmecseréjüket. Egy apró köhintés után az ismeretlen alak kinyitotta a fából készült nyílászárót, mely mögött pár öreges fazon kíváncsi tekintete várt a gyilkos lélekre. A lányra, akiről azt hitték, hogy tehetségéhez hűen, egyszer majd híres Árnyvadász válik belőle – természetesen arra senki sem gondolt, hogy ez eme bűnös értelemben fog megvalósulni.
 A lány lajhárokat megszégyenítő sebességgel közeledett feléjük. A csekély létszámú társaság tagjai, egytől-egyig fehér köpenyt viseltek, melyekre különböző rúnák voltak hímezve. Rúnák, melyek az ő testét is megbélyegezték, messziről hirdetve származását.
- Meghoztuk az ítéletet, ami végleges és visszavonhatatlan – kezdett bele az új Inkvizítor, akit Lily még soha életében nem látott, s akinek a hangja, akár a dörzspapíré; irritáló volt. Felsőbbrendű megjelenéséből sütött a hatalom, és annak élvezete, így bármibe lemerte volna fogadni, hogy kimondottan örült a cselekmények eme végkifejletének. – Tekintettel arra, hogy neves családba születtél, és arra, hogy páran kiálltak melletted, magam sem tudom miért; a büntetésed száműzés. Itt kell hagynod mindent és mindenkit. Az emlékeidet töröljük, az örök rúnádat pedig leégetjük. Ha valaki kapcsolatba lép veled, meghalsz, és magaddal viszed a sírba az árulókat – Lily köpni-nyelni nem tudott, miközben az ősz hajszálakkal rendelkező, merev testtartású férfit bámulta. Az első személy, aki elméjének látképe elé vándorolt Charlotte volt, és legszívesebben azonnal sírva fakadt volna. Hisz ő volt a társa, a barátja, a parabataija.
- Tessék? – minden megvető tekintet őt pásztázta, de már nem érdekelte az sem, ha ezzel újabb pontjait szegi meg annak a szaros törvénynek. – Ehhez nincsen semmi joguk. A prabatai kötelék szent, nem vehetik el tőlem. Nem tehetik! – hangja hisztérikus méreteket öltött, s akár csak a szökőár halálos hullámait, ezt sem lehetett megállítani. A szavak csak úgy folytak a szájából, miközben tiszteletlensége újabb mérföldköveket ért el az országúton. Ha pár héttel ezelőtt, azt mondta volna neki valaki, akárki, hogy  hasonló cselekedetre fog vetemedni, minden bizonnyal őrült jellemnek titulálta volna, most viszont… rá kellett jönnie, hogy a törvény és az igazság, nem mindig jár kéz a kézben.
- Csendet, különben nagyon megjárod – az Inkvizítor hangja betöltötte a terem légkörét, majd amikor a lány nem hallgatott a szép szóra, két hatalmas termettel megáldott Árnyvadász szegezte egy kemény támlájú, kényelmetlen ülőalkalmatosságnak, amit még akkor sem mert volna a szék jelzővel illetni, ha kötelezték volna rá. Dühösen villantott az összegyűltekre barna szemeivel, de mintha meg sem érintette volna lényüket a gyilkos pillantások tömkelege, csak úgy, mint ahogy a magában mormolt átkok is süket fülekre találtak. Hasztalan volt minden próbálkozás, a bárd már lesújtott a fejére, ezzel megadva neki a kegyelemdöfést.
  Kétségbeesetten fordult Magnus alakja felé, de ő képtelen volt a lány szemeibe nézni. Lily érezte, ahogy kikötözik, a durva kötél anyaga felsértette bőrének felületét, ezzel vörös csíkokat hasítva karjaira és lábaira, bár abban a pillanatban az volt a legkisebb problémája. Szíve ismételten kétszeres sebességre kapcsolt, mintha ki akarta volna élvezni azt a pár röpke pillanatot, ami még megadatott neki, amikor még lelkiismeretesen végezhette feladatát, miszerint életben tartja az Árnyvadász testét. Oldalra pillantva, Lily még látta az Inkvizítort, ahogy egy jéghideg fém felé közelített, amit aztán belemártott a lángnyelvek rengetegébe, s amikor már megfelelőnek találta az amúgy mindennapos használatra kitalált tárgyat, gunyoros mosollyal közeledett kiszolgáltatott lénye felé. A tüzes vas belemart a húsába, ahogy leégette a lány mellkasáról a barátságot, a megtörhetetlen köteléket szimbolizáló rúnát, melynek fekete vonalai helyén vérvörös foltok keletkeztek. A testében végbemenő fájdalom elviselhetetlennek bizonyult, így torkából, akaratlanul is a felszínre szökött pár erőteljes üvöltés. Ordított, ahogy csak tudott, de a szúró érzés csak nem akart elmúlni, sőt! Arcán lefolyt pár jéghideg könnycsepp, miközben szüntelen kiabált, a könyörgésre azonban nem volt hajlandó.
  Egész idő alatt az eszméleténél volt, egyszerűen nem jött el érte a tudatlanság mámorító köde. Végig kellett szenvednie minden egyes pillanatot, amíg végül eltűntek a rúnái. A jelek, melyekről azt hitte sérthetetlenek, s egy jel, ami egy számára igen csak kedves személyt szimbolizált.
  Halk léptek, egyenletes csengése töltötte be a teret, ismételten az a jellegzetes járás; Magnus. Az utolsó emlék, ami megmaradt a lánynak arról a bizonyos napról, egy macskáéhoz hasonló szempár volt, pár nyugtató mondat, egy kedves simogatás, melytől libabőrbe borult a teste, végezetül már ez is csak homályos folt maradt az elméjében. Eltűnt, mint a kámfor, mintha sosem létezett volna. 

11 megjegyzés:

  1. Drága, Egyetlen Babám! <3 (Mostantól így foglak hívni :D)
    Második olvasásra is nagyon tetszett a bevezető rész. Egyszerűen fantasztikusan írsz E/3-ban, de komolyan. A soraid, a leírásaid, a párbeszédeid mind nagyon érdekesek. *-* El sem tudod hinni, hogy mennyire örülök, amiért neki kezdtél ennek a történetnek. Érdemes volt.
    Lily karaktere nagyon összetett, szerintem. Egy határozott lányt olvashatunk ebben a részben. *-* Egy valódi Árnyvadászt. Nagyon sajnálom, hogy száműzték őt. :( Viszont, már kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után.:D
    Millió puszi!!! Csak így tovább!!! Nagyon Szeretlek <3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Mollym!
      Jaj, nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, pedig te már hamarabb olvashattad. Eszméletlenül sokat jelent nekem, amiért tetszik, amit csinálok, még így, E/3-ban is. Nagyon féltem tőle, mint általában minden ilyentől, de ma már másodjára nyugtattál meg ... meg sem érdemlem. <333
      Igen, Lily karaktere nagyon összetett lesz/lett. Főleg, miután megismeritek az emlékek nélküli személyiségét. Hisz benne maradtak az ösztönök, mégsem érti, egyes dolgokat miért tesz majd.
      Millio puszi Xx nagyon nagyon szeretlek és köszönöm, hogy itt vagy nekem <33333

      Törlés
  2. Kedves szerecsendio!

    Már nagyon vártam, hogy megérkezz a Prológussal. Nem csalódtam, eszméletlenül megírtad, imádom. Bevallom, nem olvastam Cassandra Clare-nek ezt a regényét, de már tervezem ezt bepótolni.:)
    Magnus már most a kedvenc szereplőm lett, a Csontvárosban is nagyon szerettem. A főszereplő is szimpatikus lett. A száműzetés dolog meglepett, de nagyon várom, mit fogsz kihozni belőle.
    Várom a következő részt!:)

    x; Chanel B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Chanel!
      Köszönöm, nagyon örülök, amiért nem okoztam vele csalódást, mert bevallom, eszméletlenül izgultam :)) Csak ajánlani tudom a könyvsorozatot, nekem nagyon tetszett az első két kötet és már tervezem a harmadik elolvasását is :)
      Magnus nekem is az egyik kedvenc szereplőm, bár szerintem őt mindenki szereti <33 A száműzés még csak a kezdet, remélem a továbbiakban sem fogok csalódást okozni :)
      Millio puszi Xx köszönöm, hogy írtál :)

      Törlés
  3. Drága szerecsendio!

    Hát szerintem fölösleges volt aggódnod emiatt. nagyszerűen, gördületlenül fogalmazol E/3-ban, izgalmas és eseménygazdag, no meg kellően sejtető volt. Magnust sikerült eltalálnod, nagyon megmosolyogtattak a megjegyzései, és aranyos volt tőle, hogy próbálta megnyugtatni a lányt. Őt pedig nagyon megkedveltem ennyi röpke idő alatt is. Kemény lány, kitartó és igazán olyan csajszi, aki ha Tessa nem lenne, el tudnék képzelni Will mellett. Érdekel majd, hogyan alakítod az ő szálukat, milyen szerelmet szánsz neki - hiszen ezt a fajta tiltott szerelmet még Cassandra Clare sem játszotta ki. Ha csak nem vesszük Luke-ot és Jocelynt. De most ne vegyük, mivel náluk még az alvilági-probléma is bejön :) Szóval igazán felcsigáztál, és bár nem szoktam egyetlen fejezet után feliratkozni, engem kellőképpen felcsigáztál, úgyhogy nyertél magadnak egy olvasót!
    Két apró kérdés merült fel bennem. Hogyan került egyedüli Penhallow-ként a lány Londonba, mikor elméletileg ez a család Idrisi, a felmenőik meg ázsiaiak. Remélem, erre majd kitérsz. Illetve, hogy hogyan lehet Magnus máris New York fő boszorkánymestere, mikor A hercegnő végén utazik csak ki? Persze, lehet, hogy már annak az eseményei után tettek a történetet, de ezek kicsit összezavartak... Egyébként ennyiből nagyon könyvhűnek tűnik a sztorid, úgyhogy le a kalappal, és csak így tovább! Már kíváncsian várom, hogy mivel lepsz meg minket az első fejezetben! <3

    Ölel, FantasyGirl

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, utánozhatatlan Fantasy Girl!
      Nagyon sokat jelent, hogy így gondolod, de szerintem még nagyon sok idő kell ahhoz, hogy levetkőzzem magamról ezt az alapvető félszt. Mindenesetre tényleg hálás vagyok a szavaidért. Sikerült eltalálnom? :O Huhh, igazából miatta aggódtam a legjobban, hiszen mindig is az egyik kedvenc szereplőm volt, így nagyon voltak az elvárásaim magammal szemben is. Örülök, hogy megkedvelted Lilyt, és remélem az emlékek nélküli - leginkább átmeneti - éne is tetszeni fog. Igen, maximum Jocelyn és Luke szerelmét lehetne az övékhez hasonlítani, de azért majd eltérek tőle, hogy ne legyen sablon :) Köszönöm *.* el sem hiszem, hogy olvasol :OO *.*
      A családi szálra még ki fogok térni és hidd el, nagyon is érdekes lesz - nem is mesélnék erről túl sokat, mert akkor elveszne az izgalom. A boszorkánymesteres dolog pedig igen egyszerű, és röstellem is, amiért elfelejtettem megemlíteni az elején. A történet Cassandra Clare könyvével ellentétben a jelen korban játszódik. Így lesz egy modern kori Will és egy modern kori Jem.
      Köszönöm a biztató és kedves szavaidat, nagyon sokat jelentenek, hiszen hatalmas rajongója vagyok az írásstílusodnak és úgy egészében neked is <33
      Millio puszi Xx

      Törlés
    2. Ó, Will és Jem a XXI. században! Máris imádom az ötletedet! Vigyázz, mert egyre türelmetlenebbül várom a folytatást! <3

      Törlés
  4. Drága, csodálatos, hihetetlen, egyetlen szerecsendióm!

    Az az igazság, hogy nekem halvány fogalmam sincs a Pokoli szerkezetekről, sőt, még Cassanda Clare-től olvastam semmit, de ettől függetlenül, vagy pont ezért tetszett nagyon! Hű, nem semmi kezdés volt, még mindig keresem a szavakat. Egyelőre fogalmam sincs hogyan vagy képes folyamatosan felülmúlni magadat, de sikerült! Még csak most kezdődött el ez az egész, de már imádom! Csak így tovább, izgatottan várom a következő részt! <3333

    Millió puszi, Azy

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága, egyetlen, imádnivalóan tehetséges Azym!
      Igen, tudom, egyszer mintha már említetted volna, hogy még nem olvastad a könyveket, ennek ellenére csak ajánlani tudom és örülök annak, hogy tetszett ez a kis szösszenet. Nem semmi? Remélem nem tettem túl magasra a lécet XD Nagyon imádlak és köszönöm, hogy itt vagy nekem és támogatsz, rengeteget jelent <333
      Millio puszi Xx nagyon szeretlek <33

      Törlés
  5. Drága Csillag!

    Sajnálom, hogy csak most tudok írni neked, de kárpótlásul az összes lemarad fejezethez, leírom a véleményemet, hiszen ilyen teljesítmény után ezt a kis csekélységet igazán megérdemled. Ha jól emlékszem valamikor tavaly évvége felé mutattad meg nekem, és már akkor nagyon megszerettem a történetet, még anya is elolvasta a prológusodat és csak nehezen jutott szavakhoz. Azt mondta, idézem: „ez egy profi munka!” (Nehogy vitázni merj velünk!) Nagyon is igaza volt, hiszen ez a történet egyszerűen lehengerlő és tudod, mennyire szeretem Pierret *.* Nos, visszatérve a kis elkalandozásomból addig még nem jutottam el, hogy a Pokoli Szerkezeteket is elolvassam, – pedig az első két része a polcomon gubbaszt – mert a sok tanulás az erőmet veszi, de most, hogy újra elolvastam ez a fantasztikus bevezetést már várom, hogy annak is nekikezdhessek, de a feladott kötelező miatt az még nem most lesz :( Nagyon kedvelem Lily karakterét, bátor és a hozzáállása a dolgokhoz bár kicsit negatív, de azért a rosszban is meglátja a jót, ami ebben az esetben a szerelme megmentése. Magnus egy angyal, nagyon szeretem őt :D Olyannyira részletesen és élethűen írtad le, hogy teljesen elmerültem benne, ismét. Nem is húzom tovább a szót, ha nem baj, hiszen már annyira tovább akarom olvasni és az egyáltalán nem számít, hogy már az összes eddig megírt epizódot végigizgulhattam, hiszen elképesztő. Annyira büszke vagyok rád!!! <3333
    Millió puszi és szoros ölelés! <333 Nagyon szeretlek, és perceken belül jövök a következő megjegyzéssel! <3333333333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Kriszti!
      Ne sajnálj semmit, tudom, hogy nem volt neted és nagyon sokat jelent számomra, hogy annak ellenére is írtál ehhez a részhez, hogy már olvastad és már régen van új fejezet is. Nagyon aranyos vagy, annyira szeretlek, hogy az leírhatatlan. Tavaly, jesszus, mennyire nagy szavak, olyan fura, hogy máris eltelt még egy év. Felfoghatatlan...
      Tényleg megmutattad az anyukádnak? El sem hiszem, köszönöm szépen, ígérem nem vitázom - bár, mindig meg tudnám tenni.
      Megvan mind a két rész? Remélem lesz időd elolvasni, mert megéri, én nagyon szeretem az összes kötetet.
      Örülök, hogy kedveled Lily karakterét, szerettem volna hogy mások is annyira szeressék, mint én. Köszönöm, köszönöm és köszönöm. Nem is tudok mit mondani <3333 Te vagy az egyik legjobb <3333
      Millio puszi Xx

      Törlés