Köszönöm!
 |
| Egy kis Luc-Pierre nosztalgia, csak mert tél van és korcsolya... |
Ezalatt a 365 nap alatt olyan sok támogatást kaptam, amiről az elején még csak álmodni sem mertem, és épp ezért, néha elszégyellem magam, hogy még csak meg sem akartam nyitni ezt a blogot. Ha Feilla nem lett volna mellettem, sosem kezdek bele, így hát ezer és egy cuppanós puszi az arcodra, ha ezt most olvasod. Emellett ennek a blognak köszönhetem, hogy közelebbről is megismerhettem az egyik kedvenc blogspotos írómat, FantasyGirl-t, amiért megint csak nem tudok elégszer köszönetet mondani.
Talán elcsépelten hangzik, de szerintem ti vagytok a legjobb olvasók, keresve sem találhattam volna aranyosabb embereket.
Mivel nem készültem semmiféle novellával, vagy bármi hasonlóval, mert sajnos túl későn vettem észre, hogy Jé!, máris eltelt egy év, úgy gondoltam, az lesz, amit ti szeretnétek. Ha van olyan kérdésetek, amit eddig nem mertetek feltenni, akkor hajrá - legyen az magánéleti, vagy bloggeres -, válaszolni fogok mindenre. <3
Mire gondolok ez alatt?
- egy esemény Lily/Lucie múltjából, ami mindig is érdekelt titeket, de sosem olvashattatok róla (esetleg egy rövid novellában is leírom, ha van rá igény)
- hogyan született meg a blog ötlete
- mit szeretek annyira a Pokoli szerkezetekben
- stb.
S akkor jöjjön pár adat, egy kis nosztalgia, és még több köszönetnyilvánítás, ha valaki egyáltalán végig olvassa:
Az eddigi designokért hálás vagyok azoknak a kedves bloggerináknak, akik időt szántak a rendeléseimre (hiszen mi tagadás, nélkülük ez a blog elég csúnyácska maradt volna).
- Never say never blog csapata (a sötétlila design)
- Ever (a világoskék design)
- Vivian J. Walker (a piros design)
- Roxana White (a jelenlegi, lila design)
A statisztikai adatokért pedig nektek jár a köszönet.
- legkedveltebb bejegyzés: Vissza a középkorba
- legtöbbször látogatott bejegyzés: Prológus
- a nap, amikor a legtöbben voltatok: 2014. 11. 23.
Remélem,
még sokáig itt lesztek nekem. A rész vasárnap érkezik, a megszokott időben. <3
Millio puszi Xx szerecsendio
Drága, Egyetlen szerecsendiom! <3
VálaszTörlésBár nem vagyok egy aktív komment író, azonban mindig elolvasom a friss részeket. El sem hiszem, hogy már egy éve létezik a Halálmadár. Mikor olvastam, kissé ledöbbentem. Így repülne az idő? Nem csak a történetre vagyok büszke, hanem RÁD is. Egy olyan világot teremtettél nekünk Lily és Will által, amiben - szerintem - mindannyian szeretnénk élni.
Ezért is szeretném megköszönni NEKED, hogy elkezdted írni a történetet. Már nagyon várom a vasárnapot, hogy elolvashassam a következő fejezetet.:)
Mivel lehet kérdezni és beszélgetéseink során soha sem kérdeztem, ezért most élek a lehetőséggel :D
Mi ragadott meg a Pokoli szerkezetek, illetve a A végzet ereklyéi c. könyvsorozatokban? Mi miatt szerettem meg annyira?
Millió puszi: Molly:)
Édes, drága Mollym!
TörlésElőször is, szeretném megköszönni, hogy írtál nekem, nagyon sokat jelent! Sosem zavart, hogy nem vagy aktív kommentelő, már az is hihetetlen, hogy olvasol - már egy éve! -, remélem a végjátékkal sem fogok csalódást okozni. Büszke rám? Légy büszke magadra, amiért még mindig itt vagy, amiért kitartó olvasó vagy <33 Igyekszem a vasárnapi résszel, már csak át kellene olvasni, csak sajnos alig van időm mostanában. Megsúgom egyébként, hogy egy nagyon fontos rész, és felforgat majd mindent, amit addig el tudtál képzelni a női főszereplő karakteréről... hmm, vajon mit érthettem ez alatt? :)
Egyébként tényleg szívesen élnék egy ilyen, mágiával teli világban, sőt! Szívesen lennék Lily. hiszen Will *o*
A VÁLASZOM:
Mi ragadott meg a Pokoli szerkezetekben? Túl klisés lenne a minden? Na jó, igazából tényleg nem minden. Azt tudni kell rólam, hogy életemben először nem is a Csont-, hanem az Üvegvárosról hallottam, és nagyon nem tetszett. Olvastam a fülszöveget, és elkerekedett szemekkel néztem, hogy WTF?! Egy vámpír, aki jár a napon.. hülyeség. De aztán elolvastam a Csontvárost, megszerettem a szereplőket, és ölni tudtam volna azért, hogy megvehessem az Üvegvárost, no meg a többi kötetet. Valahogy így melegedtünk össze a Pokoli szerkezetekkel is. Elolvastam a fülszöveget, utáltam, és ha Feilla nem vett volna rá, sosem kezdek bele. Örülök, hogy megtettem, mert mind Will, mind Jem karakterébe beleszerettem. Magnusba egyébként ÚJRA! Szerintem ez a titka mindennek. Hogy utálattal kezdtem, és ezért nem tudott csalódást okozni. Magas elvárások nélkül nem nehéz az ember kedvében járni.
A rövidített válasz: megszerettem a szereplők személyisége, a cselekmény kidolgozottsága, és a szóhasználat, a humor miatt <333
Millio puszi Xx
Drága szerecsendio!
VálaszTörlésÉn nem igazán azért írok, hogy kérdezzek tőle vagy hasonló, hiszen megadatott az a szerencse, hogy ezt Facebookon (remélhetőleg majd személyesen is megint) megtehetem. Ellenben szeretnék gratulálni, amiért egy újabb évet "lehúztál" a bloggeren. Szerintem leginkább magadnak köszönhetnéd meg, mert ehhez nem kis kitartás, szorgalom és türelem kell. Hülyén hangozhat, de büszke vagyok Rád, és remélem még sok-sok ilyen bejegyzés lesz! <333
Puszi, Azy
Édes, drága Azym!
TörlésKöszönöm szépen, nagyon aranyos vagy, és nem, egyáltalán nem hangzott hülyén! Ha rajtam múlik, még jó sok bejegyzést fogok közzétenni a világhálón, mint szerecsendio, ugyanis ötlet az szerencsére mindig van (gyorsan lekopogom). Az pedig, hogy kérdezhetsz.. lassan élőben is <333
Kellemes hetet!
Millio puszi Xx